2009. június 29., hétfő

Piszkedzsem


De igazából nem is így hívják. Valójában a nagyon tiszteletreméltó és egyben romantikus "Zöld szimfónia" nevet kapta a gasztrokeresztségben, mindannyiunk kedvenc Dzsemfix-gyártója oldalán. Mivel a blogcímhez igazodóan viszont ez már a harmadik alkalom, hogy a szezonban nálam mindig van valami piszkés, legalábbis a bejegyzés címében kénytelen vagyok a hagyományokat követni, pedig milyen klassz kis figyelemfelhívó cím lehetett volna...Zöld szimfónia...

És akkor most hadd zengjem a piszke dicséretét, mert úgy látom ezzel többéve adós maradtam...
Privát történetileg pedig annyit fűznék hozzá, hogy gyerekként a kertünk két nagy (és nagyon szúrós) piszkebokrának a szüretelése mindig a hugom és az én feladatom volt. Egyrészt biztos fejlesztette a motorikus készségünket a bogyók kiszedegetése a rengeteg hosszú tüske közül, másrészt gyerekkézzel ez tényleg egyszerűbb feladat, és akkor meg még ombudsman se volt. Sokkal rosszabb volt viszont a hatalmas vajling piszke megpucolgatása, szemenként, kisollóval. Ennek ellenére mégis nagyon szeretem, és ez biztos genetikus, mert most a mi kertünkben az én kicsi kiskorúim nem szedik ám le a piszkét, dehogy... megeszik egyszerűen a bokorról, még mielőtt odajutnék, hogy be/megfőzzem.

Számos kiváló tulajdonsága mellett még az idén nálunk nagyon felértékelődött, hogy lényegében nincs kártevője, nemúgy mint pl. a cseresznyének, aminek nagyjából 90%-a lett kukacos, nyilván a permetezés híján, de jövőre próbálkozunk a rovarcsapdával, addig marad a behunyt szemű biocseresznye-eszegetés.

A piszkének alacsony az energiatartalma, A-, B1- és C-vitaminban, káliumban, kalciumban, foszforban és niacinban továbbá rengeteg nyomelemben gazdag. Magas pektintartalma miatt könnyű belőle dzsemet főzni, sőt emiatt az élelmiszeriparban adalékként adják más gyümölcsökhöz.
Az angolok a viktoriánus kor óta piszkerajongók, többszáz fajtát nemesítettek ki, sehol másutt, de Nigella-nál több piszkereceptet is találhatunk. A franciáknál viszont még neve sincs szegénynek, egyszerűen csak "makrélához való ribizli"-nek hívják... Ennyit a francia konyháról :P


Hozzávalók:


0,5 kg piszke

0,5 kg kiwi

2:1 Dzsemfix 1 csomag

0,5 kg cukor

1 tk citromsav

konyak (opcionális)




A piszkét megtisztítottam, a szemeket félbevágtam, a kiwit is megpucoltam, feldaraboltam. Lábasban felforraltam az összes többi hozzávalóval, közben kicsit krumplitörővel megtörögettem a szemeket. Konyakot is tettem bele, pocsékba ment, mert az ízén nem érződik egyáltalán. Az csak a jó kis piszkeíz.

Savanykás-dzsem rajongóknak ajánlom.









2009. június 26., péntek

Mozzarellás nyári zöldségragu


A GoodFoodnál fogalmuk sincs róla, hogy egy klasszikus lecsóalappal kezdenek, de miután annyira imádják az olasz konyhát, mégis inkább elkanyarodnak a csizma irányába. Ez abban is jelentkezik, hogy olasz paradicsomkonzervet javasolnak használni július hónapban, ami innen nézve és a brit időjárást ismerve esetleg érthető, de szégyellném magam, ha az itthoni, végre paradicsomízű paradicsom helyett konzervet bontogatnék. Az eredmény mindenesetre egy jó kis nyárízű zöldségragu, aminek tényleg külön jót tett a belecafatolt mozzarella, és már csak egy szelet, tunkolnivaló, ropogós héjú, szigorúan fehér kenyér kellett ahhoz, hogy nehogy véletlenül diétás ebéd legyen belőle.



Hozzávalók:(négy személyre)


1 fej vöröshagyma

30 dkg paradicsom

2 gerezd fokhagyma

1 zöldpaprika

20dkg bébirépa

10 dkg zöldbab

40 dkg újkrumpli

125 gr-os mozzarella

bazsalikom

néhány ek. olívaolaj


Az olajon megfuttattam a felszeletelt hagymákat. Hozzáadtam a kimagozott, félbevágott paradicsomokat, megsóztam, kis lángon, lefedve pároltam, míg megpucoltam és felkockáztam a krumplit. Ezután hozzádobtam azt is, meg a zöldbabot, a felszeletelt zöldpaprikát, kevés vizet öntöttem alá, beletépkedtem néhány levél bazsalikomot, majd a végén került bele a bébirépa. Összesen kb. 25 perc alatt lett egyszerre puha minden zöldség. A mozzarellasajtot kis darabokra törtem és a forró raguba kevertem.


Az Eszter-féle Good Food naptárból. (némi módosítással, borsó és fejtettbab hiányában)










Egy évvel ezelőtt: Ribizlis reloaded










Két évvel ezelőtt: Málnaleves nemisbéka módra







2009. június 23., kedd

Burgundi marhahragu


Amikor 10 fokos eső permetez, és a rengeteg befőznivaló szemrehányóan bámul közelről az ember arcába, akárhányszor kinyitja a hűtőt, ideális az olyan ebéd , amit csak össze kell rakni, és szépen megfőzi magát, továbbá kifejzetten őszi-téli lélekmelegítésre való, abszolút aktuális így a nyári napforduló idején.

A vörösboros marhapörkölt némileg szofisztikáltabb változata ez a francia parasztétel, amit klasszikusan cseréptálban, kemencében készítenek, és ahány ház, annyi szokás, ahány szakácskönyv, weboldal, annyi recept. Ami biztos, és persze minden boros ételhez alapszabály, hogy rossz bort semmihez sem érdemes hozzáadni.

Alapfűszerei a kakukkfű , babér és a bors, kerül bele répa, gomba, hagyma többféle is, meg persze szalonna. Ha előző este eszünkbe jut, pácolhatjuk is a húst éjszakára a borban a fűszerekkel, de enélkül is igazi gazdag, sűrű, jóillatú és kerek szaftot kapunk, csendes szuszogással kanalaz mindenki az asztalnál. A borból, amit használunk akarunk hozzá, mindjárt két üveg kell, egy az ételbe, egy pedig a poharakba...


Hozzávalók: (4 személyre)


80 dkg marhahús (felsál

1 nagy fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

10 dkg füstölt szalonna

1(+1) üveg száraz vörösbor (cabernet sauvignon v. más testes fajta)

2 ek. konyak

4 paradicsom (vagy 1 ek. paradicsompüré)

2 sárgarépa

10 dkg csiperkegomba

1 tk. kakukkfű

fél csokor petrezselyem

2 babérlevél



bors

1 púpozott ek. liszt

2 ek olaj

5 dkg vaj


A sütőt 150 fokra előmelegítettem.
A felolvaszott vaj és az olaj felforrósított keverékén egy vastag falú nagy serpenyőben pár perc alatt, kevergetve megpirítottam a felkockázott szalonnát, hagymát és a felszeletelt gombát. Szűrőlapáttal kiszedtem, félretettem, és két részletben ( hogy ne főjön a kiengedett levén, hanem piruljon) barnára pirítottam a zsíradékon a falatnyi darabokra vágott húst is. Liszttel megszórtam, átkevertem ismét, hozzáadtam a kicsit felmelegített 1 üveg bort, a babérlevelet, az összezúzott fokhagymát, a vastagabb karikákra vágott répát, a kimagozott, szeletelt paradicsomot, óvatosan sóztam, borsoztam és jól lefedve a sütőbe tettem.
2 óra után öntöttem utána egy kis húslevest ( csirke főtt épp, de persze a marha a tökéletes..), majd a harmadik óra végén hozzáadtam a gombát, vöröshagymát és szalonnát, a petrezselymet és néhány kisebb szál friss kakukkfüvet, meglocsolgattam 2 ek. konyakkal és még egy fél órát hagytam a sütőben.

A fűszerek a hús mennyiségéhez képest visszafogottnak tűnnek, de így szépen egyensúlyban van minden íz szerintem.

Ha előző éjszaka pácoljuk, akkor a borba tesszük a fűszereket, a hagymákat , répát, a húsra öntjük, majd reggel leszűrjük, és azután ugyanígy járunk el.

Szerintem egyszerűen, friss kenyérrel a legjobb.


Ezeréves, "Francia finomságok dióhéjban" c. szakácskönyvből.



2009. június 22., hétfő

Egyszerű újfokhagymás házisajt grillezve



Csak a neve, az a hosszú és bonyolult... Egyébként meg annyira egyszerű, hogy joghurton és esetleg némi ízesítőn kívül semmi nem kell hozzá. Illetve egy nagy szűrő, meg gézlapok a patikából. Az meg nálunk mindig van a konyhafiókban, mivel egyetlen hétvégét sem úszok meg általában valamilyen nyiszálási vagy égési seb nélkül, nem is tudom, minek főz az, aki ügyetlen...

Hozzávalók:

1 kg (1000 gr) joghurt - ha házilag készítjük, házitejből, akkor megtestesült házitündérek vagyunk, de be kell valljam, ez nálam valami sajátmárkás termék volt

fél tk só

2 gerezd újfokhagyma



A tripla gézlapokkal kibélelt tésztaszűrőbe öntöttem a joghurtot, alá egy mély tálat tettem és beraktam a hűtőbe 2 napra. A sűrű, krémes masszába belekevertem a sót és az összezúzott újfokhagymát. (Ennyi elég szerintem, és az újfokhagyma finom és nem tolakodó lágy fokhagymaízt ad neki.) 5 nagyobb, kb 8 cm-es, 1 cm vastag korongot alakítottam belőle, egy pici 10 forintos nagyságú maradt ki, ő debütál partifalat álruhában az első képen...

A korongok alá egy tálcára vastag fehér papírszalvétát tettem, rá gézlapokat, és ugyanígy fölé is, majd ráraktam egy másik tálcát és egy nehezéket: egy doboz tejet. Újabb két napot töltött a hűtőben, és közben egyszer cseréltem a szalvétákat.


.

A grillezés az időjárásra tekintettel egy kontaktgrillen történt, és hiába teflonos, jól meg kellett olajozni, hogy a sajt ne tapadjon rá, és sütés közben is picit tologatni.a korongokat. Egyébként nagyon jól viselkedett, nem folyik szét, megtartja a formáját és puha kenyérrel, paradicsommal, olajbogyóval nagyon tuti kis vacsora lett belőle.

Ennyi joghurtból 25 dkg sajt lesz, az ízesítés pedig nincs kőbe vésve, fogok még rengeteg friss fűszernövénnyel is gyártani, ebbe-abba forgatni, csomagolni... a következő adag holnap készül.

Stahl Juditnál láttam a sajtgyártást, azt hiszem a Végre otthon! könyvében.

2009. június 18., csütörtök

A gépház üzen


Kedves Mindenki,

igyekszem a napokban egy kicsit könnyebben kezelhetővé alakítani a blog felületét. Van egy kedves segítőtársam, aki jól megDOKTORálja a html-kódot, hogy beférjen egy-két widget, (illetve már be is fért, és szuszakoljuk) azután lesz majd valamiféle kis tartalomjegyzék, hogy egyszerűbb legyen keresni a receptek között, ha sikerül a több mint 200 bejegyzés címkéi között rendet rakni, sőt, újabb címkéket hozzátenni egyenként. Ígérem, mindennap kinyitom a postaládám, és nem kell a világ egyik legbénább e-mail címét bepötyögni, csak kattintani egyet, ha valaki levélben akar kérdezni.
Remélem a nagyjavítás nem okoz fennakadást, és az eredménnyel nemcsak én leszek elégedett.

Ezmiez? - szárított eper



Én is elgyönyörködtem a Szakácsok Könyvében az elegáns külsejű szárított epreken, és aztán olvastam valakinél, hogy valami vacakság sült ki belőle, égett-ragacsos massza. Mivel ki akarom próbálni az epres macaron-masszát (ugyan mi mást...) Tartelette-től, én is belevágtam egy kis maradék eperből a szárításnak, de már mások tanulságaival felvértezve.

A képen látható - és szerintem még mindig csak darálásra való eper...pelyhek(??) 5 óra 90 fokos sütőben való szárítás eredményei. Ez a hőfok szerintem az eredményből ítélve a kiindulópont, semmi cukorszórás, és ennél semmiképp sem magasabb hőmérséklet, sőt ha nem éjszakai műszakban megy, mint nálam, hanem valaki reggel áll neki, akkor még ennél alacsonyabb hőfokon is mehet, és akkor van legalább lehetőség kontrollálni, hiszen függhet még attól is, hogy milyen a sütőnk egyáltalán, milyen fajtájú az eper, milyen vékonyra szeleteltük... az ízéről a harmadik macaron-posztban mejd beszámolok, az biztos, hogy így szárazon ropogtatva...hááát nem tudom... nagyon sűrű, majdnemhogy kesernyés, pedig érett szemek voltak.

2009. június 16., kedd

Macaron-ia II.




Egy o-val... A másik az amerikai kókuszos rágcsa eredetileg, de sokan keverik (mint én is a korábbi postban) és ha guglizunk, akkor megtaláljuk így is, úgyis, leginkább összevissza. Ettől függetlenül további okosságokat tudok megosztani macaron-ügyben. Van fejlődés, lassú, de remélhetőleg biztos haladás a majdnem tökéletes felé - mert a tökéletesség elvetnivaló hiúság, és különben is unalmas...

Ahogy a múltkor leírtam, én a francia tojáshabos (french meringue) macaron-recepttel indítottam, aminek az volt az indoka, hogy egyszerűbb, mint az olasz, ahol ugye be kell lőni pontosan a cukorszirup hőfokát. Nos, lehet hogy az egyszerűbb kifejezés nem teljesen pontos, azóta ugyanis megtudtam, hogy a francia massza sokkal érzékenyebb a külső körülményekre - pédául esős, meleg, párás időben (vagy konyhában, ahol 3 órán át gyöngyöztetjük a húslevest) hozzá se fogjunk.

A macaron halála ugyanis a túlzott nedvesség. Ezt felveheti egyrészt a levegőből, vagy megoldhatjuk úgy is, hogy a habot vagy a mandulás masszát túlverjük, vagy keverjük. Ekkor szétfolyik a sütőlapon, és mindenféle szörnyűségek történhetnek vele: kireped, levakarhatatlanul odaragad stb. Az általános tanács, hogy inkább legyen under-, mint overmixed. Emiatt nagyon óvatosan kell bánni az esetleg alkalmazott folyékony színezékekkel vagy ízesítőkkel. Ugyanígy, ha a mandula héját blansírozással ( 1 perc a forró vízben) szedjük le, feltétlenül meg kell szárítani a mandulát a sütőben.

A nedvesség csökkentésére (is) alkalmazzák a tojásfehérje "öregítését". Ennek az a célja, hogy legalább 10-15%-nyi nedvesség elpárologjon belőle és koncentráltabb legyen a fehérjetartalom. Vannak persze bevallott/be nem vallott trükkök: sokan ki is írják, hogy megdobják még egy kis tojásfehérje-porral.
Igazából egyébként nehezen tudom elképzelni, hogy az ötfokos hűtőben lealufóliázva veszítene valamit a víztartalmából, de lehet. Én most 5 napig spájzoltam a tojást a hűtőben, de legközelebb 2 napra kinn hagyom normál hőmérsékleten ( Csak szalmonellamenteset merek használni majd.)
Egyesek klasszikusnak nem mondható módszerrel lazán 10-20 másodperces mikrózást javasolnak, és annyi. Na majd lesz ilyen is :)


A hab állaga ugyanilyen fontos, amivel indítunk. Az erről készült képen látszik már a "madárcsőr", itt én most megálltam, mert nem mertem túlverni, de 1 icipicit még kellett volna. Semmiképp se legyen túl kemény habunk, ha odáig jutottunk, akkor csináljunk belőle gyorsan valami mást.




A második nekifutás után rájöttem, hogy hiába a helyes kis talpacskák, az első kör bizony kissé túlvert volt, és a "tésztának" sokkal lassabban kellett volna folynia. Itt most beteszek egy képet, ahol talán látszik, hogy sűrűn, szalagszerűen folyik a mandulás cukorral összekeverve a massza. (És nagyon lassan is, de az nem látszik.)
Csak most a képen vettem viszont észre, hogy a mandula talán nem volt elég lisztesre darálva a cukorral, viszont a kész macaronok külső felszínén nem látszott a szemcsésség egyáltalán; a a fenti képen természetesen ennek a második körnek az eredményei láthatóak.






Ezzel most nálam nem volt probléma, viszont kicsit túlkevertem a cukorral és a mandulával, ezért van olyan maki, aminek helyes kis "airbag"-ja van. Ez bizony hibás... de elfogyott azért. (És még egy másik dolog, a nem tökéletes sütési hőmérséklet is állhat a háttérben, csakhogy egyre egyszerűbb legyen...)






Ugyanígy hiba, ha nem szép sima, egyenletes a macaron alsó fele, ez is a túlverés következménye. Ja igen.. az is hiba, hogy a talpacskák túldudorodnak a macaron szélén - szép függőleges oldalúnak kell lennie ugyanis egy igazi macaronnak - de ez meg állítólag a francia tojáshabos recept velejárója, úgyhogy egyelőre így marad.

Kipróbáltam most azt is, hogy lehet levarázsolni másképp a szilikonos sütőpapírról a macaronokat: nedvesítés helyett egyszerűen kinnhagytam pár órára teljesen kihűlni őket papírostól, azután pedig óvatosan, - mint egy arcmaszkot - lehúztam a papírt a macaronokról. Sütőpapír-peeling... nem is ragadtak oda :)






Az előző sütikhez képest ebbe a masszába nem tettem vaníliát, és szerintem jobb is így, mert jobban kijön a mandula íze.

A sütési hőmérsékletről és a sütés módjáról pedig hosszú oldalakat lehetne írni. Ahány blog, weboldal, annyiféle variáció. Ezt mindenkinek magának kell kitapasztalni, a saját sütőjével. Ami általánosan elmondható, hogy ha hosszabb, de alacsonyabb hőfokon sütjük, akkor egyrészt légzsákosak lesznek, másrészt nagyobb esély van arra hogy nem emelkednek meg szépen. A kezdő sütési hőmérséklet 130-180 fok között javasolt, én 160-nál feljebb nem mentem eddig, de a légzsák miatt ki fogom próbálni. A 130 abszolút alacsony szerintem, vagy legalábbis az én sütőm szerint, az első alkalom első két tepsije emiatt sem sikerült túl szépre. A magasabb kezdő hőmérsékletet csökkenteni kell akkor, amikor a talpacskák előjönnek - ez a 4.-5. percben meglesz, ez eddig nálam hajszálra pontosan működött. Ennek oka egyrészt, hogy ne barnuljanak a macaronok, és ne is szárítsuk ki őket túlságosan, hiszen belül kellemesen puhának kell maradnia.. Van, aki résnyire kinyitja a sütő ajtaját, van, aki kinyitja egyszer-kétszer a hátralévő időben, ami egyébként arra is szolgál, hogy megszabaduljunk a sütés közben keletkező gőztől. Van olyan, aki ekkor javasolja a tepsi megfordítását, de én ezt nem tenném meg, félek, összeesne a süti, és szerencsére azt tapasztaltam eddig, hogy a helyüktől függetlenül egyenletesen sültek

A következő eresztés dupla sütőpapírt kap a tepsiben, remélem így a magasabb hőmérséklet ellenére szép világos marad az alja és nem lesz légzsákos, a tetejére meg majd vigyázok...

Most egyenlő súlyú tejszínból és étcsokiból készült ganache-krém ( tejszínt épp forrpontig melegíteni, az összetört étcsokira önteni, simára keverni, visszahűteni) volt a töltelék, nagy sikere volt, az egy tepsinyi macaron pillanatok alatt eltűnt a 24 órás hűtőben való dugdosás után.








Hát ennyit mára a macaron-ról, remélem lesznek bátor és sikeres próbálkozók, én még nem érzem, hogy nagyon rákattantam volna :DD, de szóljatok!!










Egy éve: Csirke nyáron











Két éve:
Cseresznyés pie



2009. június 15., hétfő

Marcipános eperdzsem



A nagyon jó és a nagyon-nagyon jó párosítása. A genetikában ez állítólag nem szerencsés, tekintve hogy az anyatermészet az átlagot preferálja, ezért minden odafele tendál, de ennél a kombinációnál ez a szabály nem érvényes. Felénk még mindig van eper, és az ára is elfogadható ahhoz, hogy nagyobb mennyiségben dzsemként végezze. Az egyik macskánk kedvenc játékai pedig a tavalyi termésből a mandulszemek ( nem, a képen nem azok vannak, amiket egész télen egérnek nézett), amiből annyi termett, hogy házi mézes marcipán is készült belőle.

Hozzávalók:

1 kg eper

0,5 kg cukor

1:2 dzsemfix

20 dkg marcipán (minimum feles marcipán legyen)

1 tk. mandulaaroma (nem a zöld!! a fehér dr. Oetkeres)


Az epret krumplinyomóval összetörtem, hozzákevertem a dzsemfixet és a cukrot a leírás szerint, pár perc után, mielőtt teljesen kész lett volna, hozzáadtam a felkockázott marcipánt és még egyet forraltam rajta. A habját közben kicsit leszedegettem, sterilizált, forró üvegekbe töltöttem, fejenálltak, kamrapolcra sorakoztak.

A marcipánkockák lassan azért beleolvadnak, viszont legközelebb csökkentem a cukor mennyiségét,annyival, amennyi a feles marcipánban van, és kicsit növelem a gyümölcsét, mert emiatt állásában kissé meghígult a dzsem. Nem féltem, hogy emiatt nem fogyna, főleg, hogy így vaníliafagyihoz is elég jól megy...

Az ötlet egyébként Dr.Oetkeréké, csak ők erdei keverékkel csináltak. Hozzájuk képest én egyből megdupláztam a marcipán mennyiségét, sőt mandulaaromát is tettem bele, és szükség volt mindkét tuningra szerintem. Aroma helyett amarettolikőrrel is jó lehet, ha gyerek is eszik belőle, a főzés elején kell hozzáadni (mármint a likőrt, nem a gyereket), és egyszerűen ki kell forralni az alkoholtartalmat.

2009. június 10., szerda

Cheesecake parfé eperrel


Ugyan a panna cottát én se írom főtt tejszín-nek, se a tagliatellé-t szélesmetéltnek, de valahogy jobban szeretem, ha van magyar megfelelője, a krumplilevest krumplilevesnek hívni. De ez a desszert annyira cheesecake és nem sajttorta, hogy muszáj volt anglomán nevet hagyni neki. Nyilván tudat alatt közrejátszik a névválasztásban, hogy amióta Tintaleves Eszter kislányának ügyes keze az én nevemet húzta ki a sapkából(?), azóta egy ezévi GoodFood naptár szolgál a konyha falán, számontartani az ide-oda szaladgálnivalókat és a hétvégék szigorú és igazságos elosztását nagymamák megvizitálása, a régóta halogatott rokonlátogatások, baráti csevejek, s a máig látogatatlan és lassan félévessé cserepedő rengeteg bébi megcsodálása okán. Eszterrel megbeszéltük, hogy majd sorban főzöm a havi ételeket, és bár van lemaradásom, ez a sajtorta-parfé kitüntetett helyen állt a kipróbálandó, havonta sorakozó kaják között. Valódi neve strawberry upside-down cheesecake, ugye milyen jól hangzik? Jól tettem, hogy kipróbáltam, mert nagyon szuper párosítása a savanykásnak, édesnek, krémesnek, tejszínesnek, lágynak és hidegnek, fehérnek és pirosnak, mellesleg látványos, pedig pofonegyszerű.


Hozzávalók: (kb 8 szelet)

2,8 dl tejszín
és még 0,5 dl tejszín
1 pohár tejföl
20 dkg soft cheese (natúr sajtkrém, a Tesco-ban is ezen a néven fut)
8,5 dkg porcukor
1 citrom/lime
8,5 dkg teljes kiőrlésű keksz (Győri Zabfalatok, tökéletes)
5 dkg vaj
11 szem eper
ribizli (nem látszik...)

(A kevéssé kerek mennyiségek az oz-gr átváltás miatt alakultak ki.)




A tejszínt a porcukorral lágy habbá vertem, belekevertem a fél deci tejszínnel elkevert tejfölt,(hm-hm, akartam én házi créme fraiche-t készíteni, csak valahogy elfelejtkeztem arról, hogy azt napokkal előbb kell indítani, egyébként meg 2 dl creme fraiche a recept szerint) a soft cheeese-t, a fél lime levét és lereszelt héját. Tálastól betettem a mélyhűtőbe jó két órára, majd kivettem és robotgéppel jól felkevertem a félig fagyott masszát, hogy ne legyenek benne jégkristályok.

Egy 20x11 cm-es (7 cm mély de kb 6 centi magas lesz a süti csak) négyszögletes fémforma alját és két végét sütőpapírral borítottam, a félbevágott eperszemeket vágot felükkel lefelé belesorakoztattam, a közökbe ribizlit tettem (nem látszik; az eredeti receptben áfonya van, az látszik a képen, gondolom, mert laposabb a szem, vagy ügyesebb a cukrászuk, mint én...) és óvatosan rákanalaztam a krémet.

Ezután újabb hűtés következett. Legalább 3-4 óra kellett, hogy kellően szilárd legyen ahhoz, hogy a lezúzott, és a megolvasztott vajjal elkevert kekszmorzsát egyenletesen el tudjam lapogatni a tetején, vagyis a leendő alján.

Tálalás előtt nem árt, ha kicsit enged, mert a a parfé ugyan szeletelhető egy jó éles késsel, de a megfagyott eperszemek átvágása már nem fog menni a parfé roncsolása nélkül.

És akkor hogy fotózunk???


Ui: Most látom, hogy a képek tisztára a blogszínhez vannak dizájnolva...persze direkt!!



Két évvel ezelőtt: Epres tiramisu











Egy évvel ezelőtt: Görög citromos süti

2009. június 8., hétfő

Citromos - kakukkfüves csirke


Nem is tudom, hogy recept-e ez egyáltalán, merthogy csirkét sütni mindenki tud, hozzátenni meg lehet bármit, amit ízlésünk és a kamránk-hűtőszekrényünk-kertünk kínál, és máris villoghatunk valami rafináltabbal, mint egy csirke sülve.

Hát igen. Nyilván nem véletlenül nem vagyok marketinges... ugye?:DD

Azért jó étvágyat!


Hozzávalók:

1 egész csirke (1,5 kg-os)

1 kisebb csokor kakukkfű

1 citrom

1 vöröshagyma




A csirkét megsóztam, a hasába tettem a vöröshagymát, a bőre alá és dugdostam a kakukkfű és a vékony karikára vágott citrom felét, a másik felét kívülre szórtam-rakosgattam, sütőzacskóba zártam. 200 fokon 40 percig a zacskóban sütöttem, utána 220 fokon 10-10 percig a hátán és a hasán pirult. A pecsenyelevet kicsit beforraltam és azzal locsolgattam, illetve a szárazabb mellehúsához egyébként is jól jön a szaft, már ebéd közben.

Köret mellé a legjobb volt, ami egy újkrumplival történhet:

A kisebb újkrumplikat megsikálva negyedbe vágtam, leszárítottam, olivaolajos masszázst és 2 ág apróravágott rozmaringot kaptak, pici sót, nehogy kiszárítsa sütés közben (inkább utána sózzuk) és a csirke után 15 percet töltöttek a sütőben.






2009. június 5., péntek

Macaron-ia I.


legeslegelsőre elfogadható...


Terápiás célzattal nekivágtam. Ha ennyire elborít a munka, mint az utóbbi hónapban, muszáj valami igazán vacakolós-pepecselős elfoglaltságot találnom pihenésképpen. Úgy néz ki sikerült. Mikor Chili és Vaníliánál elolvastam az összefoglalóját a macaroon-készítés rejtelmeiről, már tudtam, hogy vége lesz a hónapok óta tartó macaroon-nézegetésnek a mindenféle blogokon, ami csak arra jó igazán, hogy az ember lánya felmérje, mennyire sokesélyes belevágni ebbe a projektbe. Persze vannak, akiknek mindig sikerül, dehát a légköri viszonyok, meg a páratartalom...






Az első tepsi igen gyenge lett, - a talpacskák előjöttek, de nem egyenletesen, így hepe-hupás külsejűek lettek a macaroonok - a második sem lett túlságosan szép - túl kevés volt a tészta, de úgy tűnt, ha vastagabbra hagyom, akkor meg szétfolyik - , így feladtam-a-mai-napra jelleggel mosogatásba kezdtem a bombatámadás utáni állapotokat idéző konyhában, miután ahogy esik úgy puffan felkiáltással köröcskék rajzolgatása nélkül rányomtam a harmadik adag tésztát a sütőpapírra; ehhez képest legnagyobb meglepetésemre majdnem tökéletes félgömböcskék vigyorogtak rám a sütőből, mikor bekukkantottam szinte csak megszokásból. Nagy örömömben kicsit előbb kivettem őket, mint kellett volna, ezért picit veszítettek a magasságukból, de remélem, legközelebb (valamikor a hétvégén tervezem) ügyesebb és tapasztaltabb leszek.



ő viszont a nyelvét nyújtja...(és még pár társa :)


A macaroon massza-variációk közül a számomra legegyszerűbbet választottam, ha lesz cukorfokhőmérőm egyszer, akkor biztos kipróbálom az olasz meringue-set, ahogy C&V csinálta, főleg, ha ez a szimpla variáció nem hoz legközelebb (vagy mégegyszer, meg mégegyszer) legalább egy ötös alá eredményt. A második adagtól a színük is megfelelő, bár nem tökéletesen fehér, kirepedni egyik sem repedt ki, csúcsos sem maradt, a talpon kell egy kicsit magasítani, valamint nagyon ügyesen leszedni a sütőpapírról, hogy a kellemesen ragacsos belseje ne maradjon rajta, mert akkor nem macaroonunk, hanem egy nagy adag kagylóhéjunk lesz a végén.


ő meg nem éppen szabályosra sikeredett

Majdnem biztos vagyok benne, hogy jót tett a masszának az állás (mármint a tálban, nem már előkészítve köröcskéknek), mert sűrűbb lett, ezért vastagabb, de szét nem folyó köröket lehetett készíteni, másrészt pedig a habzsákból szabályos kör készítésének technikáját tényleg nem árt gyakorolni, ez a harmadik 20 köröcskénél jobban ment, sőt másképp is álltam neki, mint az elején. Olyan triviális dolgokra is muszáj figyelni, hogy pl. a tipikusan tekercsben árult, mindig kunkorodó sütőpapír teljesen kisimuljon a tepsiben ( szerintem vasalni fogom legközelebb :D) , mert ahol kicsit is hullámos marad, a massza máris követi a garvitációt, és odavan a tökéletes kör...

Ő és társai szerepelnek az első fotókon, megérdemeltek egy kis epres vajkrémet

Mindenesetre most ezek volt az első kísérlet eredményei, ha sikerül még párszor úgy megismételnem, hogy a hibás darabok száma drasztikusan lecsökken, akkor természetesen leírom a részletes tapasztalataimat is.

Ja és csak annyit még, hogy az vágjon bele, aki ennyi macera után még külön örül annak, hogy egy meglehetősen ééééédes sütivel büszkélkedhet. Bár az epres buttercream szerencsére nem lett túl édes a cukros epersziruptól, sőt másnap kifejezetten jobb lett a sütik íze, ahogyan összeértek, de legközelebb valami brutális étcsokis krémje lesz, az biztos.

2009. június 4., csütörtök

Ezzel maradtam le a VKF-ről...




Zöldfűszeres-tejfölölös sült újkrumpli saláta. Finom, forró grillezett húsok mellé jól behűtve a legjobb, de csak úgy magában is nagyon könnyen belapátolható. Nem is szaporítom a szót, hamár három napja lejárt a határidő...


Hozzávalók:

1, 5 kg parázs krumpli (aprószemű újkrumpli)

1 dl joghurt

5 ek tejföl

1 ek majonéz

1 ek dijoni mustár

1 kisebb csokor petrezselyem/bazsalikom és snidling



bors

pici citromlé

3 ek. olivaolaj


A krumplikat megsikáltam, négybe vágtam, az olivaolajban megforgattam, megsóztam és 200 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tepsibe szórva 20 perc alatt megsütöttem. Míg sült, a felaprított zöldfűszereket és a szósz hozzávalóit összekevertem, a kicsit kihűlt krumplira öntöttem, átforgattam és jól behűtöttem. Kár hogy nem volt forróság hétfőn, úgy még jobban esett volna. :)

Az Évszakok konyhája c. könyből, nagyjából.
Related Posts with Thumbnails