2016. június 21., kedd

Karfiolrizs - taboulleh




Ez a "rizs" azóta nem megy ki a fejemből, mióta megláttam ezt a receptet, és mikor a piacon az első szabadföldi helyes kis karfiolokat megláttam - még nem volt az a borzasztó pinceszaguk, mint a télen  sokáig tárolt karfiolnak - akkor már tudtam, hogy ezek ebben a salátában végzik majd.
Mindez nagy lépés ahhoz képest, hogy kb. 20éves koromig a húslevest se voltam hajlandó megenni ha csak egy mikroszkopikus méretű karfiolt is beletett valaki, mert egyből kiszúrtam a sajátos ízét, amit akkor ki nem állhattam.

Most meg 3 napon belül másodjára készült, az első tapasztalatai alapján kicsit javítva, mivel az alaprecept fűszerezése lényegében semennyire sem jött át - csak a petrezselyem érződött rajta. 
Viszont a karfiolíz egyáltalán nem, ami teljesen meglepő: ezzel a módszerrel egy semleges ízű salátaalapot kapunk - biztos ehető csak úgy magában is, vagy tényleg rizs helyett köretnek, de valljuk be, nem túl izgalmas.

Nem árt ha van valamilyen gépi -vagy legalább valamilyen tálra vagy tartályra applikálható kézi - reszelőnk, mert akkor az első fázist tényleg 5 perc összedobni, plusz nem pattog szanaszét a karfiol reszelés közben,  és nem hátrány egy gyors salátánál, hogy nem kell komplett konyhatakarítást végeznünk utána.

Hozzávalók:

50 dkg karfiol - levelek és a torzsa nélkül mérve
3 ek. extraszűz olívaolaj
2 ek. citromlé
1 tk só
3 gerezd (új)fokhagyma
1 csomó újhagyma
1 csokor petrezselyem
néhány koktélparadicsom vagy 2 normál paradicsom
15 dkg kígyóuborka
menta ízlés szerint ( vagy elhagyható)



A karfiolrózsákat a kis gépi (Moulinex) reszelőm sajtreszelő alkalmatosságával egy  perc alatt ledaráltam.
Hozzáadtam a fele sót és  1 ek olívaolajat, összeforgattam és egy tálban, folpackkal szorosan letakarva 800Watton 3 percig mikróztam. Átkevertem, hűlni hagytam.
A citromlével elkevertem az átnyomott fokhagymagerezdeket, az olívaolajat, a só másik felét, az újhagymát vékonyan felkarikáztam, a paradicsomokat félbe-negyedbe vágtam, az uborkát kockáztam és hozzáadtam a kihűlt karfiolhoz. Ment hozzá még egy nagy csokor petrezselyem és egy nagyon kicsi menta, mert azt csak csokiban meg rágóban szeretem. 
Jól behűtve, hidegen, minimum pár óra után a legjobb, ekkorra jól összeérnek az ízek, de másnapig is jól bírja a hűtőben.

2016. június 16., csütörtök

Sült vaníliapuding rumos cseresznyével


A világ legszimplább desszertje, csak össze kell keverni, cserébe még nagyon finom is, ahogy az már szokás, ha pár egyszerű, de jó alapanyagból dolgozunk. A rum és a vanília, a tejszín és a minimális cukor a gyümölccsel együtt elegánsan egyszerűvé teszi, a lényeg, hogy jó hidegen tálaljuk.Szerintem nemcsak cseresznyével, de meggyel vagy sárgabarackkal, netán málna-vodka kombinációval is ugyanilyen finom lesz.

Hozzávalók: (22-23-cm-es kerámiaformához)
- a sodóhoz:

5 dl tejszín (30% vagy afeletti zsírtartalmú; 35%-os 200ml-eset nagyobb láncokban lehet kapni)
2 nagyobb tojás (+1 sárgája, ha csak 30%-os tejszínt kaptunk)
fél rúd vanília kikapart magja
7 dkg cukor
3 cl rum
nagy csipet só

- a rumos cseresznyéhez

25 dkg cseresznye
4 dkg nádcukor
3 cl rum


A sütőt 150 fokra előmelegítettemés egy teáskannában vizet forraltam.
A tojást egy mérőkancsóban felvertem, hozzákevertem a cukrot, és a sodó összes többi hozzávalóját.
A meleg sütőbe a középső rácsra tettem egy mélyebb, nagyobb tepsit, abba pedig a kerámiaformát.
A kancsóból a sütőben üldögélő formába öntöttem a sodót – így nem lötyög ki – a lobogó vizet a tepsibe öntjük, hogy kb. félig érjen a kerámiaforma oldalán.
45-50 percig sütöttem – ekkor még picit mozog a közepe, de hűlés közben is dermed még.


Amíg a sodó készült, a cseresznyét kimagoztam, a nádcukrot egy kisebb lábas aljára szórtam, és amikor itt-ott karamellizálódni kezdett, rádobtam a kimagozott cseresznyét és hozzáadtam a rumot, és addig forraltam, míg a cukor teljesen felolvadt.
A jól behűtött sodóra szedtem, és már tálaltam is.

2016. június 9., csütörtök

Chilis-szezámos ropogós keksz



Gondoltam, hogy a sok gyerek miatt az utcabulin jó sok édes süti lesz, ezért direkt jó, ha sósat sütök. Hát így lett körülbelül ez a tizedik sós rágcsálnivaló. Egy régebbi, nagyon addiktív sós keksz receptet variáltam meg, így lett csípős chilis, és került bele szezámmag. A kekszben eredetileg csak a sok vaj, tejszín és zsíros sajt dolgozott, amitől szuper omlós és aromás lett, erre tett még rá a chili, ami minden falat végén ad egy kis csípőséget, a nemcsak a tetejére, hanem a tésztába kerülő szezámmagtól pedig mégis lesz ropogóssága is, a picit füstör íz mellett, szóval ezt a változatot is megtartjuk.

Hozzávalók:
16 dkg vaj
6 dkg /grana padano
12 dkg emmentáli
1,2 dl tejszín
1 tk. piros édes-nemes paprika
2 kk. chilipor
1 csapott tk. só
25 dkg liszt
6+2 dkg szezámmag
7 gr. sütőpor

1 tojás sárgája



A szezámmagot egy nagy serpenyőben néhány perc alatt kevergetve világosbarnára pirítottam
A vajat félig folyósra olvasztottam a mikróban és hozzáadtam a langyos tejszínt, a reszelt sajtokat, sót, paprikát és a chiliport. A cél, hogy teljesen homogén, keverhető masszát kapjunk. A lisztet a sütőporral elkevertem és a sajtos massza tetejére szitáltam. A szezámmagból 6 dekányit adtam hozzá. Egy késsel morzsásra kevertem a tésztát, majd kézzel gyorsan simára gyúrtam. 3 kisebb részre osztottam, kissé kilapítottam és fél órát mélyhűtőbe dobtam (Vagy legalább 2 órát normál hűtőbe rakjuk.)

Ezután fél centinél kicsit vékonyabbra nyújtottam a tésztát, tojássárgájával kentem, megszórtam a maradék szezámmaggal, éles késsel 2x3 cm-es darabokra vágtam és 200 fokos sütőben 12-15 perc alatt kisütöttem.  Legegyszerűbb  eleve a tepsi lisztezett hátoldalán nyújtani és vágni, picit szétlökdösni a hideg kekszeket és már lehet is sütni, nem kell pakolászni és megtartja a formáját is.

2016. június 7., kedd

Epres sajttorta




Most írhatnám azt, hogy így néz ki egy elrontott sajttorta nálunk...
De valójában csak nem úgy néz ki, ahogy terveztem: zebra lett volna belülről, de a gondos számítgatások ellenére a sima vaníliás és az epres réteg belül szépen egybeolvadt sütés közben, és bár a tetején egész jól látszottak a halványsárga-rózsaszín körök, a maradék friss eperdzsemmel jól bekentem a tetejét: ha már nem lett zebra, akkor ne  nézzen ki felvágatlanul se annak. 
Gyanítom, az itt-ott megcsodáltak tartalmaznak valamilyen színezéket, és teljesen egyforma a két rész összetétele: így kerülhető el, hogy a krémrétegek ne alakuljanak át egymásba. De akkor hol az eper...?
És mivel a sajttorta rendesen tartalmaz tojássárgáját, hiszen az adja részben a sűrűséget, tudni kell, hogy a sárga-piros kombó sütéskor halvány-narancssárgás rózsaszínné alakul, már  ha igazi fotót látunk.
A lényeg azért, hogy  hozta az elvárt epres-vaníliás-sajtkrémes  ízt, a vékony friss dzsemréteg pedig még dobott ezen egyet, érdemes vele próbálkozni.

Hozzávalók:

15 dkg vaj 
18 dkg liszt
3. ek. cukor

50 dkg tejszínes krémsajt/soft cheese/ mascarpone
18 dkg cukor
1 tk.vaníliakivonat
csipet só
3 nagyobb tojás

-az eperízhez:
25 dkg eper
6 dkg cukor



A vajat éppcsak  megolvasztottam,  elkevertem a cukorral és a liszttel,  a kapcsos forma aljára és oldalára nyomkodtam ( kb 1,5 cm magasan), körben összecsavart alufóliát tettem a szélére, le ne dőljön középre a gondosan kialakított pereme,  és 180 fokon  10 percig elősütöttem. Ezután a  sütő hőfokát 165 fokra csökkentettem. 

Az epret villával összetörtem és a cukorral, kis lángon, kevergetve kb. 20 perc alatt sűrű dzsemmé főztem.

A krémsajtot egy nagy, mély tálban 3 percig a kézi mixerrel  nagy fokozaton habosítottam, alacsony fordulaton hozzáadtam a cukrot, a vaníliakivonatot, és  egy csipet sót. Ezután a krémet kettéválasztottam és rengeteget variáltam a tojásokkal:
Az egyik felébe egy egész tojás ment, a másik felébe pedig egy egész tojás, egy sárgája és a sűrű eperdzsemből 1,2 dl.
A tojásokat és a dzsemet csak annyi ideig kevertem a mixerrel, míg egynemű lett kevés, körülötte lévő krémmel, majd lapáttal összeforgattam a krém többi 90%-ával.  Így elkerülhető, hogy a felvert tojással sok levegőbuborék kerüljön a masszába, amitől azután rengeteg kráter jelenne meg sütés közben a torta felszínén.
A megsült kekszalapra egy kis merőkanállal váltogatva, középre öntve, egymás tetejére  szedtem a kétféle krémet, mintaszerűen alakultak a zebracsíkok, szépen tolták kifele egymást a váltogatott krémrétegek.
Egy teáskannában közben vizet forraltam.
Amikor kész lettem, a  kapcsos formát alul és körben 3 rétegben hajtogatott alufóliába burkoltam, nehogy a víz belefolyjon, egy nagyobb tepsibe raktam, a sütő középső rácsára tettem,  körbeöntöttem a lobogó vízzel, míg az alufólia engedte, és 165 fokon 65 percig sütöttem. A torta tetejére félidőtől lazán alufóliát raktam. A sütés végére kissé megemelkedik a torta,  - és ekkor még rezgős az egész - de azután kihűlés közben szépen visszasimul.
Mivel ez egy hideg, esős hétvégén készült, viszonylag gyorsan kihűlt a teraszon, majd a felvágáskor kiderült, hogy  szép homogén epres sajttortánk lett,  de eső ellen így is kiváló volt.

2016. május 31., kedd

Mézes-kakukkfüves sült feta epersalsával és pirított mandulával


Bár valamikor télen mentettem el a receptet, igazi tavaszi előétel/gyors vacsora lett belőle ezzel a kis epres módosítással: a sós sajt és a méz eleve szuper párosítás volt, az ajánlott kakukkfűmézet már ki lehetett váltani friss kakukkfűvel, az eper és a mandula  meg  adta magát a "mi van még itthon" kérdésre. 
Az eredeti görög  feta egész jól megtartja az alakját, bár finom puha és kenhető lesz a sütés után; a német/hazai utánzatok lágyabbak és folyósabbak lesznek, de mivel ez klasszikus friss kenyérrel tunkolós/kenegetős fogás, a legegyszerűbb mindig, akármelyik sajtváltozatot is használjuk, egy hőálló formában sütni.
Szerintem nagyon jó lehet érett sárgabarackkal és dióval, sárgadinnyével és mandulával is  - mi biztos kipróbáljuk.


Hozzávalók: (4 személyre, előételnek)

20 dkg fetasajt
2 ek. olívaolaj
8-10 szem mandula
néhány szál friss kakukkfű
2 kk. méz (én hársmézet használtam)
kevés frissen őrölt bors
10 dkg eper

A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A fetasajtot kerámiatálakban elosztottam, meglocsoltam az olaívaolajjal és kb.6-8 percre a sütőbe raktam, a tepsire mellészórtam a mandulákat.
Addig az epret apróra vágtam, a kakukkfű levélkéit a száráról lehúzogattam.
A sajtot és a megpirult mandulákat kivettem, a sütőt grillre kapcsoltam át. A sajtot megkenegettem a mézzel, megszórtam a kakukkfűvel és tekertem rá kevés borsot. A sajt grill alatt 4-5 percig pirult, kivéve szórtam rá az epret, a már előbb kivett és kicsit kihűlt mandulát és már lehetett is tunkolni.

Az eredeti recept: itt. 


2016. május 26., csütörtök

Horvát diós - csokis kalács (povitica)



Már nem először próbálkoztam ezzel a csodálatos sütivel, ami, azt kell mondjam, a legfinomabb töltött kelt tészta, amit ismerek: a horvátoknál általában karácsonykor készül, ezért meglehetősen munkás és alapanyagokban sem szűkölködő kalácsféle. Biztos, hogy a horvát nagymamák a rétestészta vékonyságúra, asztalterítőn húzkodott tésztára rá tudják egyenletesen kenni a sűrű tölteléket úgy, hogy természetesen nem szakad ki a hártyavékony tészta, az első alkalommal nem igazán jártam sikerrel. 
Ezért kicsit visszavettem a tésztanyújtásból, a vajjal csak megkentem a tésztát és  a töltelék száraz hozzávalóit szórogattam, majd ezután jött a tej, ami szintén kevesebb az eredeti receptnél, mert elsőre el is áztatta belülről a tésztát - ezekkel a módosításokkal pont úgy nézett ki a sütemény, mint más fényképeken. :)
Bár elég hosszú a lista, és munkásnak is tűnik, de igazából nem kell több törődés neki, mint egy kuglófnak vagy egy aranygaluskának, és a májusi novemberben nagyon jól esett begyújtani a sütőt és vigasztalódni a zuhogó esőben egy karácsonyi kaláccsal.

Hozzávalók:

1,2 dl tej

4 gr szárazélesztő
1 kk. cukor
2 ek langyos víz
1 kk. liszt

4 dkg cukor
1  tojás
30 dkg liszt
3 dkg vaj
1 kk só

-a töltelékhez:

25 dkg darált dió
4 dkg kakaó
10 dkg cukor
5 dkg olvasztott vaj
fél dl tej
1 tojás




A tejet kissé felmelegítettem, belekapartam a vaníliarúd magjait és félretettem, hogy langyosra hűljön.
Az élesztőt, pici cukrot, a kevés  lisztet elkevertem, a langyos vizet is hozzájuk adtam és hagytam felfutni.
A langyos tejben elkevertem a cukrot és a tojást, majd a felfutott élesztőt, hozzáadtam a lisztet,  az olvasztott vajat és a sót.
Fényes. lágy tésztát dagasztottam kb. 10 perc alatt, amíg el nem vált a tál falától.

Letakarva, langyos helyen másfél órát kelesztettem.

Két részre osztottam és egyenként kb. 50x35 cm-es téglalappá nyújtottam. Megkentem az  az olvasztott vaj felével, a tojás sárgájával, megszórtam a dió és  a cukor felével, rászitáltam a kakaót, majd megcsöpögtettem a tej felével.

A hosszabbik oldal felől feltekertem és 35x10 cm-es, sütőpapírral bélelt fémformába U alakba helyeztem be. ( Míg átemeltem a tésztát, még szépen nyúlt a tekercs.)
Ugyanígy jártam el a másik felével, és az előző tekercs tetejére hajlítottam.Megkentem az enyhén felvert tojásfehérjével, megszórtam kevés cukorral, még 15 percet pihentettem.



180 fokra előmelegített ütőbe raktam, 15 percig így sütöttem, majd  a hőt  levettem 150 fokra és még további 45 percet sütöttem. 

Rácson, fél óráig még a formában, majd abból kivéve hűtöttem ki.

2016. május 24., kedd

Sokmagvas-sokgabonás zabpehelykenyér




Az utóbbi idők legjobb kenyérreceptje ez, a rengeteg ropogós  maggal, mély, pirult ízzel. Lazán eláll napokig, csak érnek az aromái, nem mellesleg borzasztóan telít, nem fordulhat elő, hogy hipp-hopp eltüntetjük a cipó felét még vacsora előtt. Bármily hihetetlennek tűnik, tökéletesen összeáll a massza élesztő, bármiféle liszt állagú összetevő és dagasztás nélkül is, és ha kihűlt, tökéletesen szeletelhető.
Tejmentes, ha a zabpehely gluténmentesen kezelt (olyan helyen vagy úgy készül, ahol nem szállhat/keveredhet  bele pl.búzaliszt) akkor gluténmentes is teljesen, élesztőmentes, sőt lehet, paleo is (nem tudom), egyszóval minden olyan  szempontnak megfelel,  ami manapság csomó embernek csomóféle okból fontos.

Nekünk meg csak egyszerűen nagyon ízlik, szóval be kell valljam, amikor kitaláltam, hogy kipróbálom ( mert olyan jól nézett ki a fotón) csak az alábbiakat kellett hozzá beszereznem: hajdina, köles, útifűmaghéj, chiamag. 
Nem is rendes gasztroblogger pedig, akinek a konyhájában ne lenne mindez alapból, de hát ez van.

Nagyon minimális mértékben tértem el az eredeti recepttől, hogy ne kelljen 5 grammokat méregetni, szezámmag nagy tételben volt itthon, így a lenmagot részben lecseréltem rá,  mandulám viszont nem volt annyi itthon, így részben tökmaggal helyettesítettem, de szerintem nyugodtan lehet akár diót is - inkább hosszúkásra vágva, mint simán durvára, hogy ne "morzsálódjon"-  belerakni, ha nem akarunk aranyáron lapkamandulát venni, vagy csak tökmagot használni, ugyanolyan finom lesz. Simán ellehet magában eszegetni ( mondjuk egy szelettel jól is lehet lakni szerintem) de szuper csak vajasan, vagy sajtokkal, sajtkrémekkel, halas kencékkel, olajbogyóval, tényleg mindennel.



Hozzávalók:

15 dkg  napraforgómag
5 dkg  szeletelt mandula
5 dkg tökmag
6 dkg  hajdina
6 dkg  köles 
20 dkg  aprószemű zabpehely
5 dkg  lenmag
3 dkg szezámmag
3 dkg útifű maghéj
3 dkg  chia mag
2 teáskanál finom tengeri só
2 evőkanál  juharszirup (méz is megfelelő)
4 dkg  olívaolaj
6,4 dl víz

A sütőt 160 fokra előmelegítettem és egy nagy tepsiben szétterítettem az első négy hozzávalót és 10 perc alatt megpirítottam.
Amíg pirult, öszemértem egy nagy tálban a többi száraz hozzávalót, elkevertem, majd hozzáadtam a pirult keveréket is, azokkal is átkevertem, majd  a juharszirupot, olívaolajat és a vizet.

A sűrű masszát nedves kézzel, egyenletesen egy sütőpapírral bélelt 25x10 -es fém doboz sütőformába nyomkodtam, úgy, hogy legyen egy kis púpja is középen - nem kel, ugye, de úgy fog kinézni, mintha.
2,5 órát letakarva állni hagytam, majd 200 fokra előmelegített sütőben 1,5 órát sütöttem.

Néhány perc pihentetés után kivettem a formából, rácsra raktam, a sütőpapírt lehúztam róla  és hagytam kihűlni. Csak ezután lehet szeletelni, és kell neki 2-3 óra a teljes kihűléshez.

A recept erről a szuper blogról jött.
Related Posts with Thumbnails